Települési (kommunális) hulladék:
Tartalmazza a háztartási hulladékot (az ember mindennapi élete során a lakásokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, és a lakóházak közös használatú helyiségeiben s területein, valamint az intézményekben keletkező veszélyesnek nem minősülő hulladék), a közterületi hulladékot (közforgalmú és zöldterületen keletkező hulladék), valamint a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladékot (ez a gazdasági vállalkozásoknál keletkező, veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék, amely a háztartási hulladékkal együtt kezelhető).
Megkülönböztetünk települési szilárd hulladékot és települési folyékony és iszaphulladékot (települési folyékony hulladék).
Települési szilárd hulladék:
Ez különböző méretű és összetétel szerves és szervetlen szilárd halmazállapotú anyag keveréke, amely a települések
- lakóépületeiben (háztartási hulladék)
- intézményeiben (intézményi hulladék), valamint
- közforgalmú és zöldterületein (közterületi hulladék, kerti hulladék) keletkezik. Ide tartoznak továbbá az elhasznált, nagyméretű tartós fogyasztási cikkek, elhasznált közlekedési eszközök, gumiabroncsok, stb. (ún. nagy darabos hulladék).
A települési szilárd hulladékból a különleges kezelést igénylő, veszélyes hulladék kategóriájába tartozó anyagok:
- a kórházak és az egészségügyi intézmények fertőző, mérgező hulladékai
- a kutató-fejlesztő intézmények fertőző, mérgező hulladékai
- a kereskedelem veszélyes hulladékai
- a lakossági fogyasztásból visszamaradó veszélyes anyagok, fáradt olajok, növényvédő szerek, gyógyszerek, lakkok, festékek
Települési folyékony hulladék:
- a települések területén a közcsatornára nem kötött, emberi tartózkodásra alkalmas épületek szennyvíztároló létesítményeinek, közműpótló berendezéseinek ürítéséből, továbbá
- a nem közüzemi csatorna- és árokrendszerek, szennyvíztisztító berendezések fenntartásából, tisztításából származó hulladék
- a települési (kommunális) szennyvíz tisztításából képződő nyers vagy kirothasztott szennyvíziszap, valamint
- a gazdasági, de nem termelési tevékenységből származó kommunális szennyvíz és szennyvíziszap.
Települési hulladékfajták:
- háztartási hulladék
- intézményi hulladék
- kerti hulladék
- közterületi hulladék
- víztelenített (kommunális eredetű) szennyvíziszap
- szennyvíztisztítási nyersiszap
- kirothasztott szennyvíziszap
- csatornaiszap
- rácsszemét
A gyorsuló urbanizációval, a települések népességének növekedésével, a városi életforma fokozatos elterjedésével nő a települési szilárd hulladék mennyisége. A keletkező települési szilárd hulladék mennyiségét igen sok tényező befolyásolja: a település népessége, a lakosság életszínvonala és életmódja, az éghajlati viszonyok, stb.
A hulladék káros környezeti hatásának megelőzése érdekében ismerni kell a keletkező hulladék minőségi jellemzőit, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. A hulladék minősége szabványosított módszerekkel elvégzett:
- hulladékanalitikai vizsgálattal és
- hulladékminősítési vizsgálattal határozható meg.
A települési szilárd hulladék anyagfajták szerinti legjellemzőbb összetevői: papír, textil, műanyag, üveg fém, elbomló szerves anyagok, szervetlen anyagok (salak, hamu, törmelék, föld) valamint egyéb anyagok.
Fizikai jellemzők
Mennyiség, térfogatsúly
A hulladékok mennyiségének a meghatározása a gyűjtés, szállítás gazdaságos tervezésénél (pl. a gyűjtőjáratok optimális kihasználása) a lerakóhelyek, égetőüzemek méretezése céljából nélkülözhetetlen.
A keletkező hulladékok összes mennyiségét általában súlyra (kg vagy t) és térfogatra (m3) adják meg, egy évre vonatkoztatva. A hulladékok további általános mérőszáma az egy lakos által évente „termelt” hulladék mennyisége (kg/lakos/év, ill. m3/lakos/év egységben).
Összetétel, minőség
A hulladék jellemzőinek, összetételének alakulását, változását vizsgáló tevékenységet összefoglalóan hulladékanalízisnek nevezzük. A tervezési gyakorlat számára a következő fizikai vizsgálatok eredményei lényegesek:
- nedvességtartalom,
- éghető anyag (szerves anyag-) tartalom,
- hamutartalom,
- fűtőérték,
- méret (frakció) szerinti osztályozás,
- mechanikai összetétel.
A nedvességtartalom a települési hulladék minőségi jellemzői között az ártalmatlanítási módszer megválasztásánál, mint a mikrobiológiai tevékenység jellemzője, égetésnél mint elpárologtatandó víz jelentkezik. Az izzítási veszteség (szervesanyag-tartalom) igen fontos adat, utal a hulladék komposztálhatóságára, éghetőségére. A hamutartalom (szervetlen anyag tartalom) előre jelzi a hulladék égetéses ártalmatlanításánál visszamaradó anyagmennyiséget.
A fűtőérték a hulladék eléghetőségének legjellemzőbb mutatója. A települési hulladék méret (frakció) szerinti osztályozása az egyes ártalmatlanítási eljárások (pl. komposztálás, gépesített válogatással történő újrahasznosítás) technológiájának kidolgozása során nyújt tervezési alapadatokat. Az ártalmatlanítási, de különösen a hasznosítási eljárások megválasztásához lényeges adat a hulladékok mechanikai összetétele.
A szemét lényegében véve különböző anyagi minőségű alkotók keveréke. Ennek megfelelően a szétválasztásra kerülő anyagcsoportok a következők:
- szervetlen összetevők: (vas, fém, üveg, kő, porcelán, kerámia, hamu, salak stb.)
- szerves összetevők: (műanyag, gumi, bőr, textília, papír, karton, fa, csont, konyhai hulladék stb.).
Kémiai jellemzők
A hulladék-ártalmatlanítás és hasznosítás szempontjából szükséges ismerni a hulladék bizonyos kémiai jellemzőit is.
- A pH
- nitrogéntartalom, P2O5,K2O meghatározása..
- A hulladék C:N arányának fontos jelentősége van.
Biológiai jellemzők
A települési szilárd hulladékban gyakran megtalálhatók a legkülönbözőbb mikroorganizmusok, közöttük a fertőző betegségeket terjesztő kórokozók. A hulladék szerves anyaga a mikroorganizmusok élettevékenysége hatására bomlásnak indul. Ezért a gyűjtés-szállításnál törekedni kell a zárt rendszerű és teljesen gépesített megoldásokra. Megfelelő körülmények között a kórokozók a hulladékokban hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesen megmaradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek, és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak.
