A víz, a levegő é a talaj természetes öntisztulása során hosszú időn át „feldolgozta” az odakerült hulladékot anélkül, hogy az közvetlenül vagy a különböző kölcsönhatások során keletkező bomlás- vagy szintézistermékeik a növényekre, az állatokra, és rajtuk keresztül közvetlenül vagy közvetve az emberre károsan hatottak volna. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett városodási és városiasodási változások, továbbá a műszaki-tudományos fejlődés hatására felfokozódott termelési-fogyasztási tevékenység következtében az ember és környezete közötti harmonikus kapcsolat megbomlott. Az ember az indokoltnál nagyobb ütemben sajátítja ki a természeti erőforrásokat. Az emberi tevékenység egyre nagyobb mértékben alakítja át a természetből kitermelt anyagokat, a természetes anyagoktól eltérő összetételű termékeket állít elő. Ezek következtében a hulladék
- vagy nem alkalmas arra, hogy bekapcsolódjék a természetes körfolyamatokba
- vagy ha bekapcsolódik, akkor zavarokat okozhat olyan mértékben, hogy hatását a természetes körfolyamatok már nem képesek ellensúlyozni, károsítja a természet elemeit
- közvetlenül vagy közvetve a természet elemein keresztül veszélyezteti magát az embert is.
A hulladék egyrészt szennyezi valamelyik környezeti elemet, ezáltal nagy népességet érint, és a hatása sok esetben időben elhúzódó. Másrészt a hulladék egyes alkotórészei beépülnek a növényi és állati szervezetekbe, és a táplálkozási láncon keresztül végső soron az embert károsítja.
A hulladék környezetbe jutása a hulladéklerakó természetes védelmétől és műszaki védelmétől, valamint a termelői és állampolgári magatartástól (elrejti, elszórja, stb.) függ. A talajvíz elszennyeződése homokos talajban gyorsabb, agyagos talajban lassúbb folyamat. A szennyező anyag átszivároghat a lerakóhely mellett a fúrt ivóvízkutakba és évtizedekig is szennyezheti a vizet. A felszíni vizek elsősorban a csapadékvíztől szennyeződnek, bár azt a szennyezett talajvizek is okozhatják. A hulladék veszélyes alkotórészeinek kioldódását, kilúgozódását, kihajtását (deszorpcióját), párolgását stb. a fizikai é a kémiai körülmények befolyásolják. A veszélyes anyag vízoldhatósága elősegíti a kioldódását.
Ha a szennyező anyag megkötődik a talajban (adszorpció), gátolja a szerves (pl. az olaj) és a szervetlen vegyületek vándorlását (migrációját). Jelentős hatással lehet a lerakott anyagra a vízzel való reakció hatására létrejövő vegyi bomlás (hidrolízis), a biológiai lebomlás, a fény hatására végbemenő vegyi bomlás (fotolízis) és az oxidáció. A baktériumok okozta biológiai lebomlás következtében igen veszélyes anyagok is képződhetnek. Egyes vegyületek igen bomlékonyak, mechanikai hatásra is érzékenyek (pl. alkálifémek: nátrium, kálium). Az ultraibolya sugarak okozta fotodegradációs folyamat főleg az elpárolgott szervesanyag-gőzökre vagy a felszíni vizekben oldott egyes vegyi anyagokra hat. A párolgás következtében elszennyeződhet a hulladéklerakó feletti és az azt környező légtér (pl. kloroformtartalmú hulladékokból a kloroform gyorsan elpárolog).
