A hulladék fogalma. A hulladékok csoportosítása
Az elmúlt évtizedekben világszerte a hulladékkezelés-, illetve a feldolgozás lehetőségeit meghaladó mértékben nőtt a hulladék mennyisége. A főbb okok a következők:
- a végtermékcentrikus, pazarló ipari növekedés;
- a gyors technológiai váltás (pl.: számítógépek, gépkocsik);
- a termékek használati idejének mesterséges csökkentése (újbóli piacteremtés céljából);
- az urbanizáció;
- a megváltozott fogyasztói magatartás (pl.: csomagolás, divat).
Mivel a felhalmozódó hulladékok károsítják a környezetet, rontják az ember életfeltételeit, megoldandó problémájuk a környezetvédelem központi részévé vált.
A hulladékkérdés ugyanakkor egyre nagyobb gazdasági jelentőséggel is bír:
- egyrészt azért, mert a hatalmas mennyiségű veszélyes anyag elhelyezése, megsemmisítése egyre nehezebben megoldható gondot jelent és jelentős költséget okoz,
- miközben a hulladékok részletes vizsgálata gyakran azt mutatja, hogy azoknak döntő többsége értékes anyag.
Ezért a hulladék mennyiségének növekedése a társadalom anyag- és energiaveszteségének növekedését is jelenti.
| | | Halmazállapot szerint | |||
| | | Szilárd | Folyékony | Iszapszerû | Gáznemû |
| Eredet szerint | Telepü-lési | Háztartási és utcai szemét | Kommunális szennyvíz | Kommunális szennyvíziszap, szippantott iszap | Lakóházfűtések füstje |
| Terme-lési | Ipari melléktermékek és hulladékok, állati eredetű hulladékok, almos trágya | Ipari szennyvizek, olajok, hígtrágya | Ipari szennyvíziszapok | Ipari füstök és gázok | |
| Veszé-lyes | Különféle ipari törmelékek, porok | Savak, lúgok, oldatok, festékek, trafóolajok | Galvániszapok | Vegyipari petrolkémiai gázok és füstök | |
A hulladék kifejezést a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. Törvény is pontosan meghatározza:
- amely szerint a hulladékok olyan termelési, szolgáltatási vagy fogyasztási maradékok, „amelyektől a birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles”. Viszont a folyamatok mellék, illetve végtermékeként a maradék anyagok akkor is a hulladék kategóriájába tartoznak, ha azokat a tulajdonos (a hulladékot termelő, előállító) saját birtokában tartja, raktározza és felhalmozza.
Települési hulladékok
A települési hulladékok az elosztási és fogyasztási tevékenységből származnak. Két fő csoportját különböztetjük meg:
- települési szilárd és
- települési folyékony hulladékot.
Szilárd települési hulladék
A szilárd települési hulladékok:
- a lakóépületek, közintézmények, közforgalmi és zöldterületek szemete, az elhasznált tartós fogyasztási cikkek (tv, boiler, bútor stb.), közlekedési eszközök (pl.: autóroncsok) és azok részegységei (gumiabroncsok, akkumlátorok), valamint építkezés, bontás során képződő törmelék.
- A nyitott hulladéktelepek (gödrök): ahol mindenféle kezelés, előkészítés nélkül halmozzák fel a hulladékot, a lerakó helyét előzetesen nem vizsgálják.
- A szakszerűen előkészített, szigetelt hulladéktelepek: melyek tervezésénél figyelembe veszik a földtani- és hidrogeológiai vizsgálatokat.
Magyarországon a lerakók nagyrészt az első típushoz tartoznak, emiatt a háztartási hulladékok csaknem teljes egésze ide kerül. Elméletileg csak kémiailag közömbös anyagokat lehetne itt elhelyezni, de a szilárd települési hulladékban egyelőre különös kezelést igénylő, veszélyes hulladéknak minősülő anyagok is találhatók: kémiai áramforrások, gyógyszerek, növényvédőszerek, lakkok, festékek stb. Mivel részben a csapadéktól, részben a hulladék lebomlása folyamán képződő csurgalékvizektől átnedvesedik a hulladéktömeg, így annak oldódó alkotórészei átszivároghatnak a laza üledékes kőzeteken egészen a talajvízig, ahol komoly szennyeződést okozhatnak. A hulladék jelentős részét alkotó élelmiszermaradékok jó táptalajt biztosítanak a baktériumoknak így a fertőzésveszély is fokozottan fennáll, hiszen a Salmonella vagy az E. Coli baktérium élettartama 100-200 nap is lehet a talajvízben! A szennyeződések a talajvízbe kerülve viszonylag gyorsan mozognak, így nagyobb területen is károsíthatják a talajt. A nyitott hulladéktelepek kiépítetlenségéből további problémák is származnak. Ezeket az objektumokat ugyanis általában nem szegélyezi semmiféle kerítés, földet nem terítenek rájuk, őrzésük sok helyen nem megoldott, ami a fertőzések esetleges elterjedésének karanténszerű megakadályozásában fontos lenne. A hulladéklebomlási folyamat alatt jelentős mennyiségű biogáz képződik, aminek közömbösítéséről, esetleg hasznosításáról is gondoskodni kellene. A (többnyire) eltávozó biogáz mellett por, illetve jellegzetes szag keletkezik a hulladéktelepeken. Mindezek mellett a nem megfelelően kialakított hulladéktárolóknak jelentős tájképromboló hatásuk is van.
A korszerű, műszaki, technikai és higiénés követelményeknek megfelelő regionális hulladéklerakók létesítése az 1990-es években már figyelemreméltó eredményt hozott: 2000-ben már több mint 20 ilyen korszerű hulladéklerakó működött az országban (pl. Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán, Debrecenben, Pécsett, Marcalin). A korszerű lerakók kialakítása rendkívül költséges, ezért több település összefogása jelenti a legjobb megoldást a regionális hulladéklerakók hálózatának kialakításában.
A települési szilárd hulladék energetikai hasznosítása az ország egyetlen települési hulladék égetőjében (Fővárosi Hulladékhasznosító Mű), továbbá 8-10 hulladéklerakóhelyen kialakított biogáz kinyerő és hasznosító létesítményben történik. A fővárosi hulladékégető 1997-ben mintegy 340 ezer, 1998-ban 356 ezer t hulladék elégetéséből 1997-ben közel 70 ezer MWh villamos energiát és közel 460 ezer GJ távhőenergiát értékesített, míg 1998-ban több mint 87 ezer MWh volt a villamos energia és 410 ezer GJ a távhőenergia értékesítés.
